2019. november 15.

A (pirula, vagyis helyesen a) pilula tündöklése és bukása

A köznyelvben gyakorta találkozhatunk az írott és elektronikus sajtóban, a rádióban és a televízióban egészségügyi témák kapcsán a “pirula” kifejezéssel.

Rögtön az elején szögezzük le, hogy ebben a formában leírt alakjában a köznyelvben helytelenül terjedt el!

Az eredeti, helyes forma a pilula!

A pilula, mint gyógyszerforma gyógyszertári körülmények között gyúrással kialakított masszából formálással előállított, bevételre szánt adagolt gyógyszerkészítmény, jellemzően 0,10-0,30 g közötti tömeggel, csekély, egy kisebb tablettához hasonló térfogattal, jellegzetes gömb alakkal.

Etimológia

A pilula szó a latin pila (labda) szó -ulus kicsinyítő képzővel alkotott formája. Magyar nyelvű köznyelvi megfelelője a labdacs vagy golyócska. A pirula kifejezés az eredeti szó első l betűjének r betűvé történő helytelen elhasonulásának következménye. Ez a nyelvi alak az orvosi és gyógyszerészi szakkifejezések között sosem volt fellelhető és elfogadott.

Története egészen i.e. az 1500-as évekig nyúlik vissza az ókori Egyiptomig. Az első golyószerű gyógyszerkészítmények sáfránnyal, mirhával, fahéjjel, valamint ragasztóanyagként mézet és különféle gyantákat felhasználva készültek. Jóval később, i.e. 400 körül az orvostudomány atyjának tartott Hippokratész is alkalmazott pilulákat, bár ő még a καταποτια (katapotia, azaz “bevételre szánt”) nevet használta. A pilula kifejezést elsőként Caius Plinius Secundus (i. sz. 23-79) római író, költő, filozófus polihisztor alkotta meg.

A pilulák, az addig szinte csak folyékony gyógyszerkészítmények alkalmazását követően, az első pontosan adagolható, szilárd formában szájon át bevehető gyógyszerek voltak, így hamar az egyik legnépszerűbb gyógyszerformává váltak.

Ennek következtében megjelentek a különböző védjeggyel: rovátkával, bevágással vagy dombornyomattal ellátott pilulák.

A gyógyszerészettörténeti múzeumokban ma is fellelhető a korabeli pilulák egy-egy érdekesebb darabja, így pl. a Terra Sigillata (magyar jelentése: pecsételt föld, a római polgárok vörös színű luxus

Terra Sigillata, a csodapilula
Terra Sigillata, a csodapilula

kerámiaedényét is így nevezték), amely római agyag és kecskevér keverékéből képzett, a legkülönbözőbb betegségekre alkalmazott labdacs volt.

A középkorban aztán a pilulák lenyelését megkönnyítő és a sokszor keserű ízt elfedő növényi eredetű anyagokkal borították be a golyócskák felszínét, így pl. fűszerbe forgatták, de próbálkoztak a pilula szétesését késleltető ezüst és arany bevonattal is. Az 1800-as években aztán rájöttek, hogy az egyik legkézenfekvőbb pilula bevonószer maga a cukor, így a gyógyszerforma a kellemes íze miatt még népszerűbbé vált.

Ebben az időszakban terjedt el a Pilula Perpetua (örökpilula), amely a hashajtó hatásúnak vélt fém antimonból készült labdacs volt, amely bevételt követően változatlanul távozott a tápcsatornából a széklettel, majd a pilulát gondosan lemosva újra felhasználták akár egy másik páciensnél!

Pilula Perpetua, az örökpilula
Pilula Perpetua, az örökpilula

Fénykorában szerte a világon több száz pilulakészítményt tartottak nyilván a különböző gyógyszerészeti szakkönyvek.

A gyógyszerforma sorsát az angol William Brockedon festő, író, feltaláló, Middlesexben bejelentett szabadalma pecsételte meg 1843-ban, aki egy olyan szerkezetet alkotott meg, amelynek hengerszerű ún. matricaüregébe a pilula poranyagát betöltve, egy-egy rúdszerű szerszám (ún. bélyegző) alulról és felülről összepréselt, ezáltal létrehozva egy vadonatúj gyógyszerformát, a tablettát!

A tabletták olyan gyorsan terjedtek el, mint annak idején a pilula, és mivel a készítésmód csakhamar automatizálhatóvá vált, ellentétben az évezredek után is kézi előállítási módnál leragadt pilulák esetében, a pilulák szép lassan elkezdtek kikopni a legtöbb orvosi és gyógyszerészi szakkönyvből.

Pilula készítés
Pilula készítés

Magyarországon az utolsó gyógyszerkönyv, amely a pilulákról hivatalosan még említést tesz, az 1986-ig érvényben lévő VI. Magyar Gyógyszerkönyv volt. A gyógyszerészet másik hivatalos vényminta gyűjteménye, a Formulae Normales (Szabványos Vényminták) VI. kiadásában szerepeltek utoljára pilula előiratok, amelyek nem is olyan rég, egészen 2003-ig  érvényben voltak. A jelenlegi szabályozás alapján a magyarországi hivatalos gyógyszerkincsnek nem része a pilula, viszont egyedi összetételként (ún. magisztrálisan) bármelyik orvos bármikor rendelheti, így a gyógyszerész – ha csak néhanapján is -, de vissza-visszatérhet az egyiptomi gyökerektől eredeztethető, legősibb adagolható szilárd gyógyszerforma készítéséhez, a pilulához.

 

Összeállította: Pál Szilárd

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.